A Közös munka öröme mindenki nyer

A riportot meghallgathatod itt

Kíváncsiak voltunk, mindez hogy néz ki belülről, ezért megkérdeztünk két fiatalt is a KórházSuliban tapasztalt élményeikről. Nikola és Noémi egy tanulópár, Nikolának több éve volt egy sportbalesete, azóta otthon tanul, Noémi a felvételire való felkészülésben segítette őt az elmúlt tanévben

.Mit adott neked a KórházSuli?

Nikola: – Az talán nem is foglalható igazán szavakba. Esélyt… Esélyt, hogy egy beteg gyerek is megkapja azt a támogató kezet, amitől az iskola sok esetben elzárkózik. Nekünk sokszor nincs motivációnk, mert korlátozva vagyunk a szabadságunkban. Ez a szabadság lehet bármi: az, hogy egyedül felülj, vagy kimenj a szobából, a kórteremből. Igen, van olyan állapot, amikor már jólesne egy iskolai óra is, vagy csak úgy találkozni valakivel. Noémi és a KórházSuli megadta nekem ezt a szabadságot. Évek óta magántanuló voltam, mert az iskolám eltanácsolt az állapotom miatt. Így felkészülni két tárgyból az emelt szintű érettségire nem egyszerű.Noémi nemcsak lehetőséget adott a tananyag könnyebb megértéséhez, hanem rengeteg erőt is. Borzalmas időszakon mentem át, amikor elkezdett hozzám járni, és ha akkor ő nincs mellettem a kitartásával és a lerombolhatatlan optimizmusával, akkor biztos, hogy még inkább padlót fogok.Mit jelentett számodra a tanulópároddal való közös munka?

Noémi: – Legalább annyit tanultam Nikolától, mint (remélhetőleg) ő tőlem. Felfedeztem, hogy nem az a fő feladatom, hogy a tananyagot 250%-ra tudjam és elmondjam neki. Ehelyett eszközöket adtam a kezébe, jegyzeteket, feladatsorokat, jó tankönyveket. Rájöttem, hogy segítőként a jelenlétünkkel adunk a legtöbbet.

Nikola: – Eleinte inkább csak a társaságnak örültem, nem volt annyira fontos a tanulás. Noémi prímán kezelte ezt a helyzetet. Rájött, hogy bizonyos feladattípusokat jobban szeretek, és erre támaszkodva épített fel mindent. Ahogy több erőm lett a tanuláshoz, és látta, hogy több energiát fektetek bele, Noémi arcára is kiült a mosoly. Ez az a fajta mosoly volt, mint amikor a gyógytornász rengeteg munka után eléri, hogy az egyik lábujjam megmozduljon. Onnantól kezdve erre vártam mindig.

Miben volt más a KórházSulival tanulnod, mintha magadtól vagy magántanárral tanultál volna?

Nikola: – A KórházSuliban kimondottan tetszett, hogy fiatalok segítenek. Noémi is csak egy évvel idősebb nálam. Nem volt az a feszengés, nyugodtan kérdezhettem tőle, akár hülyeséget is. Az is nagyon tetszett, hogy mi beszéltük meg, hogyan tudunk könnyebben tanulni.Noémivel jobban átvettük az anyagot is. Az iskolában arra emlékszem, hogy leadták az anyagot, de nem igazán foglalkoztak azzal, hogy megértettük-e vagy sem. Noémi addig nem állt fel az asztaltól, amíg kérdéses volt valamilyen tétel.

Mi motivál abban segítőként, hogy részt vegyél folyamatosan ebben a programban?

Noémi: – Nagyon élvezem a tanítást, szeretek emberekkel foglalkozni. Ezenkívül gyógytornászhallgatóként egyedülálló élmény, hogy már most találkozhatok olyan fiatalokkal, akiknek hasonló segítségre van szükségük, mint ami később a szakmámban is előfordul majd.A másik fontos tényező az inspiráló közeg, ami körülvesz bennünket. A KórházSuli csapatában hihetetlenül segítőkész, jóindulatú emberek dolgoznak, akiknek folyamatosan érezzük a támogatását.

További hírek